Az iskola kezdete: miért olyan nehéz az ADHD-s gyerekeknek az előzetes várakozás – és hogyan fordíthatjuk előnnyé
Az iskolakezdés a szülők többségének megkönnyebbülés: újra van rendszer. De egy ADHD-s gyermek számára inkább olyan, mintha egy szakadék szélén állna, és nem tudná, mi várja odalent.
Nem az a gond, hogy ne szeretnének tanulni. Sokuk született felfedező: kíváncsiak, találékonyak, imádják az újdonságot. De az iskolakezdéshez kapcsolódó várakozás viharrá válik: új szabályok, új emberek, új elvárások – és a rejtett félelem, hogy már az elején kudarcot vallanak.
Ez a szorongás nem „hiszti”. Ez biológia. Az ADHD-s agy számára a jövő homályos, ezért a bizonytalanság feszültséget kelt. „Mi lesz, ha szigorú a tanár? Mi lesz, ha megint elfelejtem a házit? Mi lesz, ha elveszítem a ceruzát?” (Megjegyzés: el fogja.) Egy olyan gyereknek, akinek az agya az azonnaliságra, újdonságra és mozgásra van hangolva, a merev iskolarendszer sokszor dobozba zártságnak tűnik.
De itt a forradalom: az iskola nem kell, hogy csatatér legyen. Megfelelő szemlélettel és eszközökkel az év kezdete lehetőség is lehet.
Miért ilyen nehéz az előzetes várakozás?
- Bizonytalanság-túlterhelés. Az ADHD-s agy tisztánlátást igényel, a homályos jövő stresszt szül.
- Memóriahézagok. Sok gyerek nem emlékszik a sikerekre, inkább a kudarcokat raktározza el.
- Teljesítmény-nyomás. Már magukba szívták az érzést: „én vagyok, aki mindig hibázik.”
- Test-agy feszültség. A mozgásigény bezárva = frusztráció.
Hogyan segíthetnek a szülők?
- Próbanap, előzetes bejárás. Mutassátok be az iskolát fotókkal, játékkal, szerepjátékkal. Az ismerős környezet csökkenti a stresszt.
- Indulóállomás otthon. Egy kosár az ajtó mellett: táska, kulacs, cipő. Rendszer, nem veszekedés.
- A hibák átkeretezése. Mondjátok: „El fogsz néha felejteni dolgokat, és ez rendben van. A fontos az, hogyan oldod meg.”
- Szabály helyett rituálé. Például: minden reggel indulás előtt közösen hallgatjátok a kedvenc dalt.
- A sikerek kihangosítása. Kérdezd: „Mi volt ma a legjobb pillanatod? Mit vettél észre, amit más nem?”
Hogyan segíthet saját magának a gyerek?
- 5 másodperces visszaállítás. Mondjon 5 dolgot, amit lát, 4-et, amit érez, 3-at, amit hall, 2-t, amit szagol, 1-et, amit ízlel.
- Mini mozgásszünetek. Ujjnyújtás, lábujj-tapping, zsebben szorítható tárgy.
- Szupererő-mantra. „Az agyam gyors, az ötleteim nagyok, és képes vagyok megbirkózni a meglepetésekkel.”
- Erőtárgy a zsebben. Kő, karkötő vagy papírkapocs, ami emlékezteti: erős vagyok, nem vagyok egyedül.
A forradalmi váltás
Nem a gyereket kell az iskolához igazítani, hanem az iskolát (és otthont) a gyerekhez. Így a szorongásból kaland, az előzetes félelemből erőforrás lesz.
„Az iskola nem a végső teszt. Az élet az. És az életben azok változtatnak, akik másképp gondolkodnak.”
Akupresszúrás csuklópántok a hosszan tartó fókusz megtartáshoz!
Támogatás a figyelem és az érzelmek szabályozásához!