Fontos megértenünk, hogy hogyan működik másképpen az agy azoknál, akik ADHD-val élnek.

Az agy bizonyos részei, mint a prefrontális kéreg, nem annyira aktívak, mint másoknál. Emellett kevesebb a dopamin, ami megnehezíti a fókuszálást, a motiváció fenntartását és az impulzusok kontrollálását.

Képzeld el úgy, mintha egy autót vezetnél gyengébb fékekkel – nem lehetetlen, de több erőfeszítést és kontrollt igényel! Azonban stratégiákkal és néha gyógyszerekkel az ADHD-s emberek képesek kezelni ezeket a kihívásokat, és nagyszerű dolgokat vihetnek véghez.

De lássuk kibontva és tovább részletezve:

1. Végrehajtó funkciók és a prefrontális kéreg

A prefrontális kéreg felelős a végrehajtó funkciókért, mint a tervezés, a figyelem, a szervezés és az impulzusok kontrollálása. ADHD esetén:

• Alulműködés a prefrontális kéregben: Az ADHD-s gyerekek és felnőttek agyi aktivitása gyakran alacsonyabb ezen a területen. Ez azt jelenti, hogy nehezen tudják fenntartani a figyelmet, szervezni a feladatokat, vagy hatékonyan szabályozni érzelmeiket.
• Késleltetett érés: Egyes esetekben az ADHD-val élők prefrontális kérge lassabban fejlődik, ezért a gyerekek impulzívabbnak tűnhetnek, vagy nehezebben koncentrálnak.

2. Neurotranszmitter egyensúlyhiány

A neurotranszmitterek olyan kémiai hírvivők, amelyek segítenek az agysejtek közötti kommunikációban. ADHD esetén két kulcsfontosságú neurotranszmitter érintett:

• Dopamin: Ez a neurotranszmitter segít a jutalmazásban, motivációban és a figyelem fenntartásában. Az ADHD-s egyéneknél gyakran kevesebb a dopamin, ami megnehezíti a fókuszálást olyan feladatokra, amelyek nem hoznak azonnali jutalmat.
• Noradrenalin: Ez segít az éberségben és a stresszre adott válaszban. A dopaminhoz hasonlóan a noradrenalin szintje is alacsonyabb lehet, ami nehézséget okoz a fókuszálásban és a nyugodt viselkedésben.

3. Csökkent agyi kapcsolódás

Az agy egy bonyolult hálózat, és különböző részeinek kommunikálniuk kell egymással a hatékony működéshez. ADHD esetén:

• Gyengébb kapcsolatok: A prefrontális kéreg és az agy más részei (például a limbikus rendszer, amely az érzelmeket szabályozza) közötti kommunikáció gyengébb lehet. Ez megnehezíti az ADHD-s egyének számára az impulzusok, érzelmek és viselkedésük szabályozását.

4. Hiperaktivitás és az agy jutalmazó rendszere

A hiperaktivitás az ADHD-ban gyakran az agy jutalmazó rendszeréhez kapcsolódik:

• Ingerkeresés: Mivel az agy nem termel elegendő dopamint, az ADHD-s egyének gyakran keresik a külső ingereket ennek kompenzálására. Ezért lehet, hogy a gyerekek és a felnőttek nyughatatlanok vagy gyakran érzik szükségét a mozgásnak.

5. Az alapértelmezett módú hálózat (DMN)

Ez egy olyan agyi hálózat, amely akkor aktív, amikor az agy nyugalomban van, például álmodozás közben. ADHD esetén:

• A DMN kikapcsolásának nehézsége: Az ADHD-s egyének nehezen tudják kikapcsolni a DMN-t, amikor figyelniük kellene. Emiatt előfordulhat, hogy a gondolataik elkalandoznak olyan feladatok során, amelyek hosszantartó figyelmet igényelnek.

6. Impulzivitás és érzelemszabályozás

Az amigdala, amely az érzelmek feldolgozásában játszik szerepet, nem működik teljes összhangban a prefrontális kérggel ADHD esetén:

• Gyenge impulzuskontroll: Mivel az amigdala gyorsabban reagálhat, mint a prefrontális kéreg, az ADHD-s egyének az érzelmeik alapján cselekedhetnek, mielőtt átgondolnák a következményeket, ami impulzív döntésekhez vezethet.
• Érzelemszabályozási nehézségek: Az érzelmek szabályozásának nehézségei hangulatváltozásokat vagy frusztrációt okozhatnak, különösen akkor, ha egy feladat kihívást jelent vagy unalmas.